A Procol Harum nem tipikus egyszámos csoda - közel húsz nagylemezük jelent meg -, de az 1967-es A Whiter Shade of Pale annyira rányomja bélyegét a karrierjükre, hogy mindenképp itt a helye.
Az együttes eredetileg csak egyetlen szám felvételére jött össze, de az annyira bejött, hogy kénytelenek voltak folytatni. A szám az elmúlt hetven év legtöbbet játszott angol lemeze, többszáz feldolgozással - erős kezdés.
Nem csoda, hogy a tagok perre mentek a jogdíjak miatt. Az orgonista Matthew Fisher 2004-ben szerette volna magának a jogdíjak felét, mondván, ő a dal társszerzője. Ennek egy részét először megítélték neki, de csak a 2005-öt követő jogdíjakra vonatkozóan. Később ezt visszavonták, a jogdíj továbbra is az eredeti szerzőt, Gary Brookert illeti. A jelenleg számítógép-programozóként dolgozó Fishernek marad a dicsőség - szerzőtársként őt is fel kell tüntetni. Ő azért tovább harcol.
A zenekar elvileg ma is működik, félgőzzel. Többször feloszlottak és átalakultak, mára csak Brooker énekes-zongorista viszi tovább a nevet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.